Volt egy kedves, idős földrajztanárom áltsuliban: a földrajz mellett mesélt sok mást is, pl. az akkor még fetisizált amerikai életstílusról. Hihetetlen ember volt, rettegtünk tőle, mint tanártól, de imádtuk az óráit, mert mindig poénkodott. Elmesélte például, hogy ő hogyan puskázott gyerekkorában.
Mindig a nyakkendő belső oldalára tűzte a puskát, előrehajolva ő pont látta, a tanár meg ugye a katedráról még véletlenül sem. Egyre gyanúsabb volt a viselkedése, a tanára tehát kipakoltatta a zsebeit, végignézte a padját, sehol a puska. Jót szórakoztunk ezen a történetén is.
Abba azért belegondolhatott volna, hogy ha a puskázást dicsőségesnek tünteti fel, annak milyen következménye van... Nem tudom, hogy az első puskám ezután a sztori után, vagy előtte keletkezett, jó lenne valahol felkutatni az emlékeim közt. Most, felnőtt fejjel azt gondolom, talán ezt nem kellett volna elmondania.
